Az Alföldi Kéktúra létrejöttének története
Az elkészítésben közreműködött: Dr. Rosztóczy András (Csongrád-Csanád Megyei Természetbarát Szövetség, MTSZ elnökségi tag), Haraszti Béla (Szabolcs-Szatmár Bereg Megyei Szövetség), Matolcsi György és Kovács Sándor (Eötvös Loránd Természetbarát Egyesület), Szabó Imre (Magyar Természetjáró Szövetség volt főtitkára, jelenleg Felügyelő Bizottság elnöke) és Pálmai Vencel (Magyar Természetjáró Szövetség volt szakági titkára, MTSZ elnökségi tag, Hegyek Vándorai Turista Egyesület)
Az Országos Kéktúra és a Rockenbauer Pál Dél–dunántúli Kéktúra útvonalát már javában koptatták a hátizsákos túrázók, amikor a kilencvenes évek elején a Magyar Természetbarát Szövetség (Magyar Természetjáró Szövetség jogelődje) és annak alföldi természetjáró tagszervezetei között elkezdődtek az egyeztetések és tervezések az Alföldi Kéktúra megvalósításáról. A közel hat-nyolc évig tartó közös munka eredményeként 1996-ban átadásra került az Alföldi Kéktúra, és ezzel bezárult az Országos Kékkör.
A másik két kéktúrához hasonlóan az útvonal kialakításának legfontosabb szempontja az volt, hogy az alföldi viszonyok ellenére is a nyomvonal a lehető legtöbb erdőterületen keresztül vezessen, és az útközben eső épített és természeti látnivalókat érintse. A közreműködő megyei tagszervezetek szabad kezet kaptak az MTSZ-től az útvonal kialakításában, azonban voltak olyan körülmények, amelyek így is korlátozták a lehetőségeiket.
Többek között ilyen volt a vízrajz kérdése, hiszen az útvonalat akárhol nem lehetett átvinni a Tiszán az akkoriban még sűrű kompközlekedés ellenére sem. Ezért a legoptimálisabb helyszínnek Csongrád-Csanád megyében Mindszent, Békés megyében pedig Szarvas bizonyult.
Hasonló fejtörést okozott az úgynevezett Déli Autópálya kérdése is, amivel eredetileg Budapest forgalmát szerették volna tehermentesíteni hazánk akkori közlekedésmérnökei. Az autóút azonban nem készült el, így az Alföldi Kéktúra Csongrád-Csanád megyei szakaszát sem kellett újragondolni.
A tervezést nehezítette, hogy néhány terepfutó - és települési térképeken kívül más dokumentum nem állt a rendelkezésre. Ez a probléma akkor oldódott meg, amikor a rendszerváltás után néhány évvel – de még bőven az Alföldi Kéktúra átadása előtt - a Katonai Térképészeti Intézet a lakosság rendelkezésére bocsájtotta térképeit.
A nehézségek ellenére az alföldi tagszervezetek lelkesedése nem hagyott alább, lelkesen festették a jelzéseket, elkészítették saját megyei kéktúrás igazolófüzeteiket, sőt! Még őshonos fákat is ültettek az egyes szakaszok útvonalán.
A cél közös volt: népszerűsíteni és megmutatni a végtelen rónaság szépségét a hazai természetjáróknak, és kialakítani egy egységes túraútvonal-hálózatot a déli és keleti országrészeken.
1996. májusában a Természetbarát Híradóban megjelent egy felhívás, ami az Alföldi Kéktúra bejárására invitálta az érdeklődőket. Internet híján kötegszámra érkeztek Matolcsi György postaládájába a levelek, ugyanis az úgynevezett avatótúra főszervezője ő és Kovács Sándor, vagyis az Eötvös Loránd Természetbarát Egyesület vezetői voltak. 1996 júliusában még nem minden megyében volt felfestve az Alföldi Kéktúra útvonal, ezért a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra déli végpontjáról, Szekszárdról közel 50 fő indult el a 18 napos kalandra. Mindeközben az Országos Kéktúra keleti végpontjától a Magyar Természetbarát Szövetség munkatársai, Kalmár László és Pálmai Vencel tették ugyanezt azért, hogy később a Réhelyi Látogatóközpontnál (Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpont) találkozzon a két csapat.
Az ország minden pontjáról érkezett, egyedülállókból és családosokból kialakult nagy létszámú déli csapatot egy teherautó kísérte, ami a csomagokat szállította egyik szálláshelytől a másikig. Útközben számos kalandban volt részük, kezdve a focipályán sátorozástól a hirtelen ötlettől vezérelt nemesnádudvari pincesor látogatásig. Átlagosan napi húsz kilométert tettek meg az alföldi forróságban, akkoriban még technikai ruházat és speciális túrafelszerelések nélkül. Gyuri és Sándor még ugyanabban az évben bejárták az útvonalat, ezzel egyidejűleg a helyi kapcsolatokat is kiépítették, így augusztusban az apró települések vezetői és boltjai már felkészülten várták a fáradt vándorokat.
1996 és 2000 között négy megyei igazolófüzetben (Bács-Kiskun megye, Csongrád-Csanád megye, Hajdú-Bihar megye és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) gyűjthették bélyegzőiket a kéktúrázók. 2000-ben, amikorra felfestésre került a véglegesnek tartott kéktúra útvonal az érintett megyékben, a Magyar Természetbarát Szövetség elkészítette az első Alföldi Kéktúra igazolófüzetet.
2000 és 2004 között az Alföldi Kéktúra útvonalának több szakaszát módosítani kellett a földek privatizációja miatt. Az addig állami erdő és mezőgazdasági területek magánkézbe kerültek, így az új tulajdonosok kérésére a nyomvonalat több helyen módosítani kellett.
Ez oda vezetett, hogy 2004-ben sor került a 2000-ben kiadott igazolófüzet átszerkesztésére és ismételt kiadására. A rákövetkező 15 évben néhány útvonal-változtatást és a megrongálódott, elkopott kék sáv turistajelzés felújítását végezték el az érintett szakasz karbantartásáért felelős megyei tagszervezetek.
2019-ben a Magyar Természetjáró Szövetség nagyszabású karbantartási munkákba kezdett az Alföldi Kéktúra teljes útvonalán azzal a céllal, hogy a turistaút biztonságos és lehetőleg erdei vagy természet közeli területeket érintsen. A nagy horderejű módosítás eredményeként egy megújult ízléses igazolófüzet és látnivalókban gazdagabb, kedvezőbb terepviszonyokon áthaladó útvonal várja a kéktúrázókat.
