RPDDK-11
Bár eltávolodtunk a Mecsektől, helyenként mégis mintha annak lankái között maradtunk volna, amikor a Szekszárdi-dombságot szeljük keresztül. A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra befejező szakasza erdős dombvidékre kalauzol, ahol a széles hátakról nyíló panorámák zegzugos kis völgyek hangulataival váltakoznak.
Mórágy, a völgyek találkozásánál fekvő, szétágazó falu minden elemében előrevetíti a tolnai táj hangulatát. Az ország egy eldugott szegletében járunk, ahol az alacsony dombsági terep egymásba fonódó völgyei zártságukkal letűnt időszakok hagyatékait konzerválják. A löszös, könnyen lemosódó talaj, a nehéz megközelíthetőség és az ipari nyersanyagok hiánya miatt a komoly fejlesztések mindig is elkerülték ezt a térséget, ahol ezért igazán nagy városok sem alakultak ki. Az elszigetelt zugok mindegyike önálló kis kozmosz, mely lassan elnéptelenedő falvakat, de még közel négyszáz éves szerb ortodox kolostort is rejteget, ahogy Szálka mellett egy patakon felduzzasztott horgásztó is színesíti a tájat. A víztározónak, kis községeknek, rétláncolatoknak otthont adó völgyek feletti (főként tölgyes) erdők és a nagy kiterjedésű szőlők mozaikja változatos kultúrtájat épít fel.
Meglepő látványok, magas hegyek és vadregényes erdők helyett itt a táj kedélyes egyszerűsége és a domborzat, valamint a falvak emberléptékű méretei teszik eleven élménnyé a hosszú gyaloglást. A túrának képletszerűen leírható ritmust ad, ahogyan a térség lakói az elmúlt évezredben berendezték környezetüket: rendszerint valamilyen formában kiépített völgyekből legelőkön, majd erdőn keresztül, löszutakon kapaszkodunk a tágas dombhátakra, ahol szántók vagy szőlősorok, a legmagasabb részeken ismét erdők terpeszkednek. Ezért sok panorámában és könnyű, rövid, de gyakori kaptatókban lesz részünk. Sajátos tájelem az itt megfordult déli népek (azaz szerbek és törökök) kulturális öröksége, mely a betelepített svábok, majd később ide költöztetett székelyek hatásaival keveredik. Ez tetten érhető az építészetben, a konyhán, és persze a helyi borkínálatban is. A terep adottságait mára két kilátó is kiaknázza a Dél-dunántúli Kéktúra közvetlen közelében: egy Grábóc fölött, egy pedig Szekszárd szomszédságában; ezeket semmiképp se hagyjuk ki!
A túra részletes leírása az Útleírás menüpont alatt olvasható.
Tippek
- Mórágyon érdemes megtekinteni a Helytörténeti Gyűjteményt.
- Grábócon ne hagyjuk ki a szerb ortodox kolostort és templomot!
- Grábóc fölött kilátó áll, amiből gyönyörű a panoráma a Mecsek felé, felkeresése kb. 2x15 perces kitérő.
- Szekszárd előtt néhány perces kitérő a Bati-kereszt-kilátó, ahonnan a környező dombokban gyönyörködhetünk.
- Az érintett kis falvakban a boltok és kocsmák nyitvatartása nem megbízható, ezért ételt és italt mindenképp vigyünk magunkkal!
- Szálkán két éttermet és panziót is találunk, itt érdemes megszakítani a szakaszt - igaz, így Szekszárd felé hosszú menetelés szükséges.
- A Sötét-völgy hangulatos rétláncolatán esőbeállók és tűzrakó helyek is sorakoznak, és mivel a terület nem védett, itt nyugodtan tölthetjük sátorban az éjszakát.
- Nem szerencsés csapadékos időszakra, illetve hóolvadás utánra időzíteni a túrát: a tájat fedő löszt átitatja a víz, ezért tapadóssá, egyben csúszóssá válik. Az eredmény kilónyi sár a talpunkon és kellemetlen csúszkálás a lejtőkön.
Szakaszhosszok bélyegzőtől bélyegzőig (kilométerben)
Mórágy 8 Szálka 3,7 Grábóc 20,2 Szekszárd
Köztes ki- és beszállási pontok az útvonal mentén:
- Szálka (DDKPH_48): Szálka, Petőfi Sándor u. 2.; Szálka, Petőfi Sándor u. 18. vagy Szálka, Petőfi Sándor u. 49. buszmegállók
- Grábóc (DDKPH_49): Grábóc, tejcsarnok buszmegálló
