Télen sátrazni óriási élmény – a Dél-dunántúli Kéktúra 3000. teljesítőjével beszélgettünk
Az 1989 óta bejárható, Rockenbauer Pál nevét viselő Dél-dunántúli Kéktúra népszerűsége lassan, de biztosan növekszik a túrázók körében. Sokan az Országos Kéktúra teljesítése után fognak bele a dunántúli kalandba – ahogy tette ezt Fábián Zoltán is, a háromezredik teljesítő.
A három kéktúra közül a dél-dunántúli született meg másodikként, bár az Országos Kéktúrához képest így is sokkal fiatalabb. Kezdeti nyomvonalát a legendássá vált „Másfélmillió lépés Magyarországon” című sorozat folytatásaként alakította ki Rockenbauer Pál és csapata, amiről
„…és még egy millió lépés” címmel 1986-ban újabb sorozatot forgattak. Három évvel később, 1989-ben mutatták be, és ugyanebben az évben rendezték meg az első nyitótúrát is. Közben elkészült az első hivatalos igazolófüzet is, és a kéktúra második nagy szakasza felvette Rockenbauer Pál nevét.
Az Írott-kőtől Szekszárdig vezető útvonal számos tájegységen, változatos terepen kalauzol keresztül: a Kemeneshát, az Őrség, a Göcsej, a Belső-Somogy, a Zselic, a Mecsek és a szekszárdi dombvidék szelíd tájjal és egyedülálló néprajzi, kulturális és gasztronómiai élményekkel gazdagítják a kéktúrázókat.
Az első teljesítési adatok 1991-tól a 2000-es évek közepéig évi ötven fő alatt maradtak, majd a 2010-es években ez a szám szép lassan növekedett. A covidos évek alatt a kiugróan népszerű belföldi túrázás a kéktúrázásban is visszaköszönt, így jutottunk el 2022-23-ig, amikor már 300 vagy annál is több túrázó teljesítette a több mint 500 km-es kihívást.
Kicsit több mint három évtized alatt 2024 nyarán érkeztünk el a háromezredik teljesítőhöz.
Fábián Zoltánnal a motivációjáról, élményeiről és általában a kéktúráról beszélgettünk.
Kéktúra.hu: Hogyan került az életedbe a természetjárás, túrázás?
Fábián Zoltán: Gimnázium alatt egy barátom „fertőzött meg” ezzel úgy, hogy elhívott egy teljesítménytúrára. Nagyon megtetszett, hogy meg van szervezve az útvonal, adnak frissítőt, lehet emberekkel beszélgetni közben. Bevallom, az is tetszett, hogy másnap nem tudtam lábra állni, bár kicsit sokkolt is. Mert az ember, amíg nincs ilyesmiben tapasztalata, addig úgy van vele, hogy lesétáljuk… De amikor először legyalogolsz 30 kilométert úgy, hogy a tested nincs ehhez hozzászokva, akkor az sokkoló tud lenni. Akkoriban heti egyszer mentünk, végül már a 30 kilométeres távoknak a harmadát futottuk. Úgyhogy a rendszeres túrázásnak komoly sportértéke van, és jó kondíciót lehet elérni vele. Mostanában sajnos nincs már időm ilyen mennyiségre, de remélem, hogy egyszer még lesz.
Kéktúra: Mióta kéktúrázol?
Fábián Zoltán: 2005-ben kezdtem az Országos Kéktúrát, amit 2016-ban fejeztem be. Gondoltam, hogy jó lenne az Országos Kékkört is teljesíteni, ezért a következő évben elkezdtem a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát, amit most, 2024 nyarán fejeztem be. Nem haladok gyorsan… Eleinte azért nem, mert mellette sokat teljesítménytúráztam, majdnem minden hétvégén ez volt a szórakozásom. Ott láttam másokat bélyegezni azokon a túrákon, amelyek részben a kéktúrán haladtak, így kedvet kaptam én is. Később gyerekeim születtek, és azóta csak évente kb. 100 km-t tudok menni, ezért eléggé lelassult a tempóm. Van, aki egy hét alatt megcsinálja, nekem 11 évbe telt az OKT, 7 évbe a RPDDK teljesítése.
Kéktúra: Sokan vagyunk így ezzel, sőt, a legtöbben hasonlóan hosszú időt szánnak rá..
Fábián Zoltán: Nekem ez országjárás is volt, nem csak természetjárás. Igyekeztem több időt tölteni a falvakban.
Budapestről egészen máshogy néz ki az ország, mint amikor a helyi, vidéki emberekkel beszélgetünk.
Az ottani emberek viselkedése, problémái is mások, ezeket érdekes volt megtapasztalni.
Kéktúra: Ez azt jelenti, hogy több napot is eltöltöttél egy-egy helyen, vagy túrázás közben jutott idő kicsit lelassulni és időt tölteni a falvakban?
Fábián Zoltán: Igyekeztem úgy tervezni, hogy ne kelljen nagy tempót menni. A kéktúra weboldalán mindig elolvastam, mit érdemes megnézni a szakaszok mentén. Ha volt egy különleges látnivaló, akkor azt megnéztem, akár kis letérővel is. Olyan is volt, hogy az élet – vagyis a közlekedés – hozta úgy, hogy közelebbről megismerkedtünk a tájjal, pl. amikor két falu között nem volt csatlakozás, így fuvart kellett keresnünk - vagy éppen legyalogolni a távolságot.
Kéktúra: Amikor a dél-dunántúli szakaszokra indultál, több naposra tervezted a túrákat?
Fábián Zoltán: Igen, többnyire igyekeztem több naposra tervezni, de azért sokszor volt olyan, hogy korán keltem reggel, és este haza is jöttem. De hamar érződött, hogy amellett, hogy ez elég megterhelő, így nem tudok hosszabb távokat sem menni, mivel tömegközlekedéssel nagyon lassan lehet eljutni messzebbi célpontokra. Autóval pedig még drága is, ha egy napra számoljuk a költségeket.
Kéktúra: Egyedül kéktúráztál vagy társasággal?
Fábián Zoltán: Kezdetben társasággal, de egyre többször jöttek elő azok a problémák, hogy azért nem tudtam menni, mert a másik visszamondta, vagy neki nem volt jó az időpont csak két hónap múlva. Egy idő után meguntam, hogy mindig mások miatt hiúsulnak meg a terveim, így az utóbbi években inkább egyedül mentem. Néha hozzám csapódott valaki úgy, hogy megmondtam, mikor hova megyek, és rajta állt, hogy csatlakozik-e vagy sem.
Kéktúra: Ettől függetlenül melyiket szereted jobban: egyedül túrázni vagy többekkel együtt?
Fábián Zoltán: Én szeretek társasággal menni. Nyilván a kötöttségek hátrányt jelentenek, de szórakoztatóbb. És jó beszélgetni időlimit nélkül. Rohanó világunkban már minden időkeretek közé van szorítva, de
egy 8-10 órás túra alatt nincs olyan, hogy sietünk, vagy valamit lerövidítünk.
Olyankor mindenre van idő, és már az is előfordul, hogy elfogy a szó a végére. Ha már hat órát beszélgettünk folyamatosan, akkor már mindent elmondtunk, mindent megkérdeztünk, elmeséltünk, és aztán már csak megyünk egymás mellett. Annak is megvan a varázsa, hogy két-három-négy ember baktat egymás mellett szó nélkül.
Kéktúra: Hogyan tájékozódsz útközben, használsz segédeszközt?
Fábián Zoltán: Többféle applikációt is használok, de van nálam papírtérkép is, arra az esetre, ha a telefon nem működne. A felfestések nem mindig egyértelműek, ezért ha az ember egyedül túrázva flow állapotba kerül, könnyen letérhet az útról.
Kéktúra: Mi volt az összbenyomásod a Dél-dunántúli Kéktúráról? Nagyon különbözik az Országos Kéktúrától?
Fábián Zoltán: Egy kicsit nyugodtabb hangulatú, kevesebb a látványosság. Az OKT-n nagyon sok népszerű helyszín van, amit sokan látogatnak, míg a DDK-n a nagyobb látványosságokon kívül csak a falvak vannak. Ez adja a báját.
Kéktúra: Átlagosan mekkora távolságokat szoktál menni egy nap alatt?
Fábián Zoltán: Igyekszem 20 km alatt nem tervezni, hogy ne feleslegesen menjek oda, kivéve az utazás napját, ha több napra megyek. Az optimális távolság 25 és 30 km között van. Ha már 30 km fölött megyek, akkor azt vettem észre, hogy nem igazán férnek bele a látnivalók.
Kéktúra: Több napos túráknál inkább sátrazol vagy foglalsz szállást?
Fábián Zoltán: Inkább foglalni szoktam a településeken. Ha többen megyünk, és el tudjuk osztani a sátor súlyát – csak magamnak nem szívesen cipelem a plusz 4-5 kg-t -, akkor szívesen sátrazok. Volt, hogy télen, mínusz 10-15 fokban sátraztunk.
Kéktúra: Visszagondolva az elmúlt hét évre, mi volt a legemlékezetesebb a DDK bejárása során?
Fábián Zoltán: Az egyik kalandunk, ami leginkább megmaradt, amikor két túranap között volt 15 km, amit nem lett volna lehetséges legyalogolni. Ekkor elkezdtünk a barátommal fuvar után nézni; különböző embereket kérdezgettünk, hogy elvisznek-e. Egy futár mondta, hogy nem lehet, mert GPS-szel követik az útvonalat, és ha letér róla, akkor megbüntetik. Végül egy polgárőr mondta, hogy pont arra megy, úgyhogy beszálltunk az üzemanyagba, és elvitt.
Egy másik alkalommal mellém szegődött egy helyi férfi. Kérdeztem, hogy hova megy, és elmondta, hogy felmegy a szőlőbe, leszedi, és ha azt eladja, akkor egy hétig megvan a költőpénze. Alkalmi munkákból él, egy düledező viskóban lakik és egy hétre lát előre. Télen nem is nagyon szokott fűteni, inkább nincs otthon, hogy ne legyen ebből probléma. Erre értettem, hogy nagyon máshogy néz ki sokszor az élet, mint Budapesten.
Egy általánosabb élményem, hogy a DDK-n elég hosszú, egyenes, úgymond eseménytelen szakaszok vannak, az embernek meg kell találnia a nyugalmat magában.
Ne mindig valami látnivalót, szórakozást keressünk, hanem az is élmény legyen, hogy megyünk az erdőben.
Ezen a túrán lehetőség van arra, hogy 2-3 órán keresztül az ember maga maradjon, és egyfajta zen-szerű állapotba kerüljön. Más emberekkel sem nagyon találkozunk, és nehéz terepviszonyok sincsenek.
Kéktúra: Fel tudsz idézni olyan tájegységet, ami különösen tetszett, vagy olyat nyújtott, amire nem számítottál?
Fábián Zoltán: A Szombathely környéki rész eddig kimaradt nekem, úgyhogy annak különösen örültem. Ugyanis nem csak a túrázás a célom, hanem hogy olyan helyekre is eljussak Magyarországon, ahova egyébként nem mennék, mert nincs ott dolgom. A kéktúra ezekre is jó lehetőség.
Kéktúra: Aki még nem kéktúrázik, nekik hogyan ajánlanád?
Fábián Zoltán: Mindenképp jó pont az, hogy van egy játék része is, lehet követni, hogy hol tartasz éppen. Közben pedig tényleg meg lehet ismerni az országot. Ha valaki most kezdi el, szerintem érdemes sorban haladni olyan értelemben, hogy egy tájegységet egyszerre végigjárni. Így könnyebben kialakul bennünk egy kép arról, hogy azon a területen milyen a jellemző tájkép, hogy néznek ki a házak, hogyan élnek az emberek. Nekem így jobban megmaradtak a tájegységek, mintha mindig máshova mentem volna.
Kéktúra: 2005 óta tapasztalsz változást a kéktúrával kapcsolatban?
Fábián Zoltán: Egyértelműen jobb a felfestések minősége és az információval való ellátottság. Régen voltak teljesen elhanyagolt szakaszok, ma nem nagyon emlékszem, hogy komolyabb hiányosságok lennének. Az én érzékelésem szerint egyértelmű a fejlődés. A füzetek minősége is sokat javult, én még fénymásolt-szerű füzettel kezdtem, a maiak színesek és jól használhatóak.
Kéktúra: Megvan az OKT, befejezted a DDK-t, jöhet az Alföld?
Fábián Zoltán: Igen, szeretném megcsinálni a teljes Kékkört. Utána pedig jöhetnek a helyi, tájegységi túramozgalmak. Ha azokkal is megvagyok, megnézem a környékbeli, európai túraútvonalakat. Addigra már nagyobbak lesznek a gyerekek, remélhetőleg őket is tudom majd magammal vinni.
Kéktúra: Van valami különleges tanácsod a túrázóknak?
Fábián Zoltán:
Azt javasolnám mindenkinek, hogy próbálja ki a téli sátrazást, lehetőleg hóban.
Persze erre egyre kevesebb lehetőség van Magyarországon, de szerintem óriási élmény. Nem kell félni a természettől, igaz, az állatok ilyenkor aktívabbak, a hangok élesebbek, minden sokkal izgalmasabb. Tüzet rakni, megfőzni a vacsorát, sátorban aludni, hajnalban kelni – nekem meghatározó élmény volt. Hátha másoknak is az lesz.
