„Soha semmihez nincs késő” – vallja a nyugdíjas házaspár, akik végigjárták a Kékkört
Márkus József és felesége, Márkusné Wolf Erzsébet a 70. életévük felé közeledve kezdtek bele a Kéktúrába, és három év alatt a teljes Országos Kékkört végigjárták. A kedvencük az Alföld lett, és mindketten vallják, hogy nem kisebb kincset, mint az egészségüket köszönhetik a túrázásnak. Azt tervezik, hogy ezután sem állnak meg. Élményeikről beszélgettünk.
TM: 2020 januárjában kezdtek bele az Országos Kéktúrába, és mindössze három évvel később, most júniusban a Dél-dunántúli Kéktúra befejezésével végigjárták az egész Kékkört. Mindenek előtt nagyon gratulálok ehhez a nem mindennapi teljesítményhez, és honnan jött az ötlet, hogy belevágjanak a kéktúrázásba?
Márkusné Wolf Erzsébet: A helyzet az, hogy mi mindig is szerettünk túrázni, de spontán, amerre éppen vitt a lábunk. Próbálkoztunk a jászberényi túraszakosztállyal, de mivel hatvani lakosok vagyunk, nekünk bonyodalmas lett volna mindig velük egyeztetni, hogy mikor, merre menjünk, ezért elkezdtük a túrákat kettesben megtervezgetni, és egyik hozta a másikat.
TM: Hogyan intézték a logisztikát?
Márkusné Wolf Erzsébet: Mindig kettesben mentünk. Nyugdíjasok vagyunk, én márciusban töltöttem a 70-et, a férjem most 69 és fél. Ha lehetett, általában hétköznap túráztunk, amikor jobb volt a tömegközlekedés. Majdnem végig egynapos túrákat tettünk, általában 15-20 km-t jártunk le. Mindig tömegközlekedéssel mentünk, a férjem nézett utána a menetrendnek, valamikor 3-4-5-szöri átszállással, 4-5 órát is utaztunk oda és vissza is.
Márkus József: Van olyan falu, ahol délután, mondjuk fél ötkor elmegy az utolsó busz, aztán másnap reggel jön a következő. Szerencsére sosem késtük le az utolsó járatot. Úgy terveztük, hogy mindig legyen legalább két busz hátra, ha lekésnénk az egyiket. Egy idő után beletanultunk abba, hogy hány kilométert tudunk menni, előre megnéztük, milyen a terep, milyen útviszonyok vannak, ebből nagyjából ki lehetett számolni, hogy ez mennyi időt veszi igénybe.
Márkusné Wolf Erzsébet: A szintidőket mindig tudtuk tartani, sőt, sokszor gyorsabban jártunk le egy-egy szakaszt.
TM: Mi volt az, amit mindig bepakoltak a hátizsákba egy-egy túra előtt?
Márkusné Wolf Erzsébet: Ami rendszeresen a túrahátizsákban volt, az a túrabot, a sárga mellény, az esőkabát, a napszemüveg, a nyári időszakban szúnyogháló, amit a kalapunkra lehetett erősíteni. Ezen kívül a szendvics és az italok.
TM: És mit használtak tájékozódásra?
Márkus József: A Természetjáró túraapplikációt.
Márkusné Wolf Erzsébet: Facebookon hallottunk róla, a Kéktúra csoportban. Jó, mert lehet látni, hol van kiszállási lehetőség. Itthon már megterveztük, hogy meddig, hogyan, milyen tömegközlekedési eszközzel megyünk, hol van kiszállási pont, hol lesz újra folytatás. A férjem rendszeresen letöltötte a túrákat, hogy amikor nincs net, akkor is lehessen használni.
Márkus József: Mielőtt elkezdtük volna a Kéktúrát, az utolsó egy-két hétben már nagyon készültünk. Keresgéltünk, és így jött az ötlet, hogy használjuk az applikációt.
TM: Előfordult, hogy eltévedtek?
(mindketten nevetnek)
Márkus József: Igen, de valójában nem a Kéktúra vonalán, hanem amikor a kezdőpontot kerestük... Nem sokkal mentünk tovább, nagyjából 10 km-rel. Ez a Nagy-Hideg-hegyen történt.
Márkusné Wolf Erzsébet: Olyan is volt, hogy annyira beszélgettünk, hogy túlmentünk egy pár kilométert. Nem figyeltük a jelzést, és mire feleszméltünk, öt kilométerrel odébb voltunk.
TM: Melyik volt a kedvencük a három Kéktúra közül?
Márkus József: Az alföldi.
Márkusné Wolf Erzsébet: Igen. Nagyon sokan azt mondják, hogy „Jaj, az Alföldi Kéktúra unalmas”. Hát nem! Nagyon szép. Csodálatos az a madárvilág, amit ott látni lehet. Rengeteget mentünk töltésen, én nagyon szeretem a vizet, ezért nagyon jó volt, hogy így is meg lehetett figyelni a vizes területek élővilágát.
TM: Melyik volt a kedvenc környékük?
Márkusné Wolf Erzsébet: Berettyó. Igaz?
Márkus József: Igen, a Berettyó és a Körösök, az út ott a parton ment végig. Meg hát a vége felé, a Duna környéke.
Márkusné Wolf Erzsébet: Ja, igen, meg Baja, Pörböly környéke. Mezőtúr is nagyon szép. Végül is talán mindegyik szakaszban van valami szép.
TM: Gondolom, sok szépet láttak az egész Kékkörön.
Márkusné Wolf Erzsébet: A mai napig emlegetjük, annyira megfogott minket Grábócon a szerb ortodox templom. Úgy kellett bejelentkezni, vezetést tartottak kettőnknek, ami körülbelül másfél órás volt, egyszerűen nem tudtunk vele betelni, nemcsak a látvánnyal, hanem a fogadtatással sem.
Márkus József: Nem hatalmas, de belül olyan szépen ki van festve, konkrétan háromdimenziós. Azt hinné az ember, ha például a sarok felé néz, hogy egy ott oszlop áll – de nincs, csak oda van festve.
TM: Melyik évszakban jártak az Alföldön?
Márkus József: Várjunk csak, az Országos Kéktúrát előtte, 2021. november 15-én fejeztük be…
Márkusné Wolf Erzsébet: …az Alföldi Kéktúrát pedig el is kezdtük 26-án. Már egy hét után úgy voltunk vele, hogy elég időt töltöttünk itthon. Szerintem télen a legszebb túrázni, de minden évszaknak megvan a maga szépsége.
TM: Hogyan tudnák összefoglalni, mit adott Önöknek a Kéktúra?
Márkus József: Egészséget!
Márkusné Wolf Erzsébet: Az úgynevezett idős emberek marékszámra szedik a gyógyszert, mert egyiket a másik után írják fel, egyet azért, mert fáj valami, a másikat azért, mert az előzőnek valamilyen mellékhatása van.
Azelőtt napi 11 gyógyszert szedtem be, most konkrétan napi egyet. A férjem semmilyen gyógyszert nem szed. Ezen kívül a súlyunkból mindenféle fogyókúra nélkül mindketten leadtunk 20-25 kg-ot.
TM: Mit szól a család ahhoz, hogy ilyen aktívak?
Márkusné Wolf Erzsébet: A gyerekeink biztatnak, mondják is folyamatosan, hogy mi tényleg aktív nyugdíjasok vagyunk. Mondtuk nekik, látjátok, gyerekek, itt a bizonyíték, hogy bármit bármikor el lehet kezdeni, soha semmihez nincs késő. Az életkor nem számít, csak az egészség.
Márkus József: Egy alkalommal már hazafelé utaztunk, Fancsalon szálltunk fel a buszra, és egy hasonló korú férfi, mint mi, kérdezte, hogy „Ez valamiféle önsanyargatás”? Mondtuk neki, nem, ez egészségmegőrzés!
TM: Milyen érzés volt, amikor az utolsó lépéseket megtették a Dél-dunántúli Kéktúrán?
Márkusné Wolf Erzsébet: Jóleső érzés volt, hogy befejeztük, de egyben már jött a bánkódás, hogy akkor hogyan tovább, merre induljunk. Úgy döntöttünk, mindenféleképpen elkezdjük elölről a Kékkört, csak ellenkező irányból, és az előzőleg bejárt etapokat más évszakban járjuk le.
Az Országos Kékkör, gyakran egyszerűen csak Kékkör, három önálló túraútvonalat: az Országos Kéktúrát, a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát és az Alföldi Kéktúrát magába foglaló egybefüggő túraútvonal
