Kinek a feladata a benőtt, nehezen járható turistautak karbantartása?
A címben feltett kérdés megválaszolása nem annyira egyszerű, mint azt sokan gondolják, mivel rengeteg szempontot kell figyelembe venni. Jelenleg a turistautak jogállása nincsen egyértelműen definiálva, és sokszor azt sem egyszerű kideríteni, ki a tulajdonosa az adott területnek.
Először is nem árt tudni, hogy a hazai gyalogos turistautak jogszabályi környezete meglehetősen hiányos, még ha történnek is előrelépések ezügyben. Azaz nincs pontosan meghatározva, hogy mi a turistaút, ki és hogyan hozhatja létre, illetve tarthatja azt karban. Emellett minden turistaút kapcsán, ha ott bármit is szeretnénk „külső” beavatkozásként véghezvinni, alapvető kérdés, hogy ki az adott terület tulajdonosa vagy kezelője, ő konkrétan mire ad engedélyt, hozzájárulást.
Ha ezt sikerült kideríteni, azzal is tisztában kell lenni, hogy az adott terület erdő, mezőgazdasági rész vagy külterület, esetleg zárkerti rész, belterület stb., hiszen más és más, növényzetre vonatkozó helyi előírások lehetnek érvényben. No és végül, de nem utolsó sorban az adott terület természetvédelmi kategorizálását és annak előírásait is tudnunk, ismernünk kell, ha beavatkozást remélünk valahol.
A természetjárás során el kell fogadni bizonyos természetes folyamatokat. Ilyen például, hogy kedvező időjárási viszonyok mellett egyes erdei, mezei, mezőgazdasági területeken a növényzet annyira megerősödhet, hogy az a komfortos gyaloglást akadályozza, kellemetlenné teszi.
Ez egy olyan folyamat, ami évről évre hasonlóan alakul nyáron, és része a természet körforgásának.
Egy jelzett turistaút karbantartására, a növényzet ritkítására, levágására nem kötelezhető a tulajdonos, gazdálkodó vagy területkezelő, sem az erdőben, sem a mezőgazdasági területen, sem a külterületen. Legfeljebb kérni lehet tőle, de kötelezni, elvárni nem.
Ha viszont saját magunk – akár mint Magyar Természetjáró Szövetség - szeretnénk ezt a munkát lelkiismeretességből és pl. a kéktúrák járhatósága miatt elvégezni, akkor azt csak komoly engedélyeztetés és a tulajdonosi, természetvédelmi elvárások maximális betartása mellett végezhetjük. A legjobb és többnyire működő gyakorlat a mindenkori szóbeli egyeztetés, amikor is a pozitív tulajdonosi, kezelői hozzáállás folyományaként sikerül kitakarítani egy-egy szakaszt. Ami aztán a következő évre újból visszagazosodik, és kezdődik minden elölről.
Jelen helyzetben tehát kérjük mindenki megértését és elfogadását abban, hogy elfordulhatnak benőtt, gazos, bozótos szakaszok, leginkább a ritkábban járt jelzett turistautakon.
Ezek karbantartása tehát nem kötelező/kötelezhető feladat természetes környezetben, elvárásunk is legfeljebb a közös megoldások felé irányulhatnak. Ne feledjük: a természetben mindannyian vendégek vagyunk, ahol a turistaút az „idegenvezetőnk”. Fogadjuk el, amit ad, ahogy kinéz, akár úgy is, hogy kissé kitágítjuk komfortzónánkat.
Ha azonban olyan útszakasszal találkozol egy jelzett turistaúton, amit úgy ítélsz meg, hogy járhatatlan, kérjünk, jelentsd be az MTSZ turistaút probléma-bejelentő felületén, hogy tudjunk segíteni. Nagy segítség, ha fotót is készítesz az adott problémáról.
