Kék úton, útmentén a Zemplénben
Hosszú ideje már, hogy gyalog járom Magyarország tájait, ismerkedem népszerű és elrejtett kincseivel. Annak is sok-sok éve, hogy először belekezdtem a KÉKTÚRA bejárásába. Most egy kollégám – azóta már ő is OKT-teljesítő – invitálására tértem vissza a Zempléni-hegységbe – és nem bántam meg.
Hitújítók földjén
Zemplén... Távol a nyüzsgő nagyvárosoktól, ez a táj tényleg a béke, a lélek csendjének birodalma. Völgyek mélyén meghúzódó kis falucskák, csörgedező patakok, csend, nyugalom mindenütt. A történelmi időkben nem volt ez mindig így, valaha nagy emberek éltek erre, nagy dolgokat vittek végbe.
De ma, ma a csend - és sok kis faluban az elmúlás az úr.
Ezek a dolgok jártak a fejemben, míg Encs vasútállomása felől a hegyek irányába indultam, ahogy távolodtam a városkától, hosszan ballagva a főút mellett. Gibárt után Alsócéce felé fordultam: csodás ez a dombhát. Dél felé pillantva a Bükk tömbje, nyugatra a Cserehát, aztán a Szalonnai-hegység jellegzetes, dupla csúcsos sziluettje látszott ködbe veszőn, keletre pedig Boldogkő vára koronázza meg a látványt.
Alsócéce öreg temploma
De a vár messze még – a fent említett kollégával és feleségével vasárnapra terveztük a Hernádcéce - Boldogkő - Regéc szakasz bejárását. Mivel pedig "vizsolygok" tőle, hogy három napon belül kétszer is ugyanazt az utat járjam be, az alsócécei református templomnál Vizsoly felé, a régi kék útvonalra térültem, a Hernád partja felé Baktakék - bocsánat, baktaték tovább.
Meglátogattam az egykori mérai kompátkelő helyét, ahol valaha Rockenbauer Pálék csapata is átkelt - meg is örökítették a Másfélmillió lépés Magyarországon című filmsorozatban. A közelében ma egy gyaloghíd pusztul, pedig évszázadokkal fiatalabb, mint a környéket olyannyira meghatározó kis templomocskák. Átmenni nem mertem már rajta, hát folytattam a "templomvadászatot". Hernádcécén is áll egy Árpád-kori kis templom, de szemben az alsócécei testvérével, ez használatban van, még nem pusztul. Még. Ellentétben a faluval, aminek bomló-romló házai elszomorító látványt nyújtanak, tetejük beszakadt már, több romba dőlt.
Hernádcéce
Vizsolyig hosszú, egyenes fasor vezet. Libabőrös leszek, amikor feltűnik a távolban a református templom tornya. Ezen az úton jártak a régmúlt idők mennydörgő szavú prédikátorai, hogy a kis falucskákban is hirdessék az Igét. Károli Gáspár, Bornemissza Péter és Mantskovit Bálint, akinek nevéhez a Vizsolyi Biblia (Károli Biblia) fűződik. A templom belső terében XIV.-XV. századi freskók. Az ember áll előttük, megtapintaná saját kezével az ezer évvel ezelőtt alkotó, posztó ruhás, bőr bocskoros elődök munkáját - de nem szabad. Csak a szem, az agy és a lélek próbálja feldolgozni a csodát.
Vizsoly
Kilátások és Kéktúra történelem a Zemplén belsejében
Másnap már hármasban folytattuk az utat. Regécről vettük be magunkat a hegyek közé, a domboldalról visszanézve a hegytetőn büszkén magasodó várra. Aztán már erdő, ősöreg tölgyek, sziklák közt vezető ösvény - megmutatta magát a Zemplén, teljes szépségében. Hatalmas bükkök alkottak gótikus csarnokot, amit beragyogott a nap sugara.
Még az ég is kék...
Pengő-kő, Nagy-Péter-mennykő: a Zemplén tán legszebb kilátása innen nyílik, a távolban a füzéri vár hívogat.
István-kút, ahol ereklyeként fogom kezembe a réges-régi OKT-bélyegzőt. És a Sólyom-bérc. Ott még nem jártam sosem. Most felkapaszkodtam a sziklás oromra, hogy visszapillantsak a nyugati hegyvonulatokra és Regéc várára, ahol a későbbi fejedelem, II. Rákóczi Ferenc felcseperedett. Aztán persze igyekezhettem, hogy utolérjem a többieket. Már jó ideje loholtam lógó nyelvvel, amikor egy útkanyarulatban hallom ám a kolléga harsány hangját - szembejövő turistákat instruált, miszerint: "Ha szembetalákoztok vele, azt mondjátok, úgy egy órája találkoztunk veletek...!" Hát, széles mosolyt csalt az arcomra a tréfás próbálkozás!
Sólyom-bérc
Megváltozott az idő, az eső is eleredt, majd egyre hevesebb zivatarba váltott. Lefelé az utolsó négy-öt kilométer amolyan sárdagasztással vegyes korcsolyázós úszásba torkollt, amit itt-ott szalamandrák megcsodálása szakított meg. Sajnos a régi alkimista recept nem volt nálunk, térerő sem - így megelégedtünk aranycsinálás helyett több kilogramm fotóval, és útjukra engedtük a szépséges kis állatokat.
Végül csak lencsevégre került az alkimisták állata
Beúsztattunk Makkoshotykára, szállásunk egy már bevált helyen volt. Szárítkozás és parádés házi koszt, majd korai fekvés várt ránk. Persze reggel a bakancsaink cseppet sem bizonyultak száraznak - de a vasárnapi szakasz nem volt hosszú, nekiduráltuk magunkat idejekorán.
Várak útján
Alsócéce felől egy óra séta Boldogkő. Előbb az elhagyatott vasútállomás szomorú mementóként hátramaradt épülete keseríti az embert, miközben a háttérben egyre nő, egyre többet mutat Boldogkő vára.
Boldogkő várának őrtornya szokatlan nézetből
Mire a lábánál álló keresztig érünk, ezer fotó készül, hihetetlen, felséges látvány, ahogy a magas sziklákon trónolnak a kőfalak, és az őrtorony az Oroszlán-szikláról figyeli az alatta haladó utat.
Lehunyom a szemem, megjelennek a sodronyingbe, vas sisakba öltözött katonák, kezükben számszeríj.
A tornyokon lobogó, címeres zászló mutatja, itthon van a vár ura, de mi most nem megyünk fel, a viharos szél Arka felé fúj, lökdös tovább minket. Arka csendes falucskája, gondosan felújított parasztházai gyorsan maradtak el a hátunk mögött, de a helyiek által rögtönzött népművészeti kiállítást azért megnéztük. Aztán az Arka-patak völgye a sötét hangulatú, fekete sziklákkal és öreg tölgyekkel, gyertyánokkal... Az előző napi eső hatására csak úgy zubogott, ömlött a patak, hangja sokszor a szél süvítését is elnyomta. De mikor a szél alábbhagyott, a hegygerinc felől farkasfalka vonyítását hallottuk meg.
Regéc vára
Szinte fájt, hogy véget ért a szurdok. A dombtetőről, a Bónyi-kút előtt megnyílt a kilátás Regéc várára, odavonzva tekintetünket. Még egy korty, egy kulacs víz a forrásból, Mogyoróska és máris Regéc vára állt előttünk - persze, ehhez, amolyan török módjára, hátra volt még a feketeleves. Az utolsó kapaszkodó.
Végre a meredek, gyökerekkel benőtt ösvény végén az útra kifordulva ott magasodott előttünk az öregtorony, mögötte az égbolt baljós, sötét, szürke fellegei. A jórészt felújított, rekonstruált várban nagyszerű kiállítás várt minket. Részletekbe menő leírás középkori hadviselésről, a védőbástyák fejlődéstörténetéről, de még a konyhai és egyéb tudományokról, mesterségekről is. Bárki megtudhatja, aki kíváncsi, ki volt a sáfár, vagy a kenyérhámozó.
Zemplén - ahol a sűrű erdőkben öreg tölgyek, mint entek mutatják az utat a vándornak.
Zemplén - ahol sárkánykígyó őrzi az ösvényt.
Egyszer minden kaland véget ér. Mi is leballagtunk a faluba, elindultunk visszafelé, a XXI. századba, a hétköznapokba. De egy biztos: ide vissza kell jönni!
Zsidó-réti ború
Paksa Sebestyén 2024 áprilisa óta tagja a Magyar Természetjáró Szövetség Kéktúra Bizottságnak, mint önkéntes kéktúra-ellenőr. Gimnazista korában kezdte a kéktúrázást, azóta kétszer végigjárta az Országos Kéktúrát, egyszer a Dél-dunántúli Kéktúrát, és folyamatban van az Alföldi Kéktúra is. A túrázás több formáját is űzi, régebben sokat teljesítménytúrázott, a KÉKTÚRA mellett szereti a többi túramozgalmat is teljesíteni, hobbija pedig a terepfutás.
