"Ha elkezdted, nem lehet abbahagyni" – interjú az Országos Kéktúra 9999. és 10 000. teljesítőjével
Nemrég ünnepeltük az Országos Kéktúra 10 000. teljesítését, ami igazi mérföldkő volt a népszerű túramozgalom életében. Ebből az alkalomból beszélgettünk Kozma Zoltán jubileumi teljesítővel és édesanyjával, Kozma Jánosnéval, akik együtt járták végig a több mint 1100 km-es útvonalat.
Természetesen nem tudhattuk előre, hogy kihez kerül a tízezredik Országos Kéktúra-jelvény, de már-már szimbolikusnak tűnik, hogy olyan túrázó lett a kerek számú jelvény tulajdonosa, aki véletlenül csöppent bele a túrázás és a kéktúrázás világába, de rögtön beszippantotta őt a „KÉKTÚRA-életérzés”.
Kozma Zoltán édesanyja, Kozma Jánosné, Piroska hatására kezdett el kéktúrázni, és
mindketten olyan élményekkel gazdagodtak az évek során, amelyeket máshol és máshogy nem is lehet megszerezni, csak végiggyalogolva az országon.
És ha még lehet fokozni, mindketten rendszeresen részt vesznek a Kéktúrázás Napján – ami a KÉKTÚRÁT is fenntartó Magyar Természetjáró Szövetség éves rendezvénye –, ahol hasonlóan lelkes túratársakra leltek, akikkel azóta is rendszeresen együtt kéktúráznak.
Mintha csak a Magyar Természetjáró Szövetség céljait felsoroló kívánságlistáját pipálgatta volna ki anya és fia, akiket a kezdetekről és későbbi élményeikről kérdeztünk.
Kozma Jánosné és fia, Kozma Zoltán a 9999. és a 10 000. OKT-teljesítők
Kéktúra.hu: Velem szemben ül az Országos Kéktúra 9999. és 10 000. teljesítője. Azt már tudjuk, hogy együtt fejeztétek be a kéktúrát, de együtt is kezdtétek?
Kozma Jánosné, Piroska: Külön kezdtük, én kezdtem hamarabb. 2020 novemberében egy általános iskolai osztálytársammal indultunk el ketten. A Bakonyban kezdtünk, amit gyakran nem tudtunk elérni tömegközlekedéssel: pl. Bakonybél, ami tőlünk (Kisbér) 50 km, busszal 3 és fél óra lenne három átszállással. Zoli akkor még csak a logisztikában segített nekünk, mindig értünk jött, hogy visszavigyen az autónkhoz. Aztán a társam egyre többször mondta le a túrákat, vagy amikor ő ért rá, én pont nem. Úgyhogy egyszer csak Zoli is végigjött velem az egyik túrán.
Kozma Zoltán: Én pedig azt gondoltam, ha már nekem is mennem kell, veszek én is egy igazolófüzetet. Így kezdtem el a KÉKTÚRÁT.
Kéktúra.hu: És amit addig kihagytál, később egyedül pótoltad?
Zoltán: Pótoltam, de nem egyedül.
Piroska: Én mentem Zolival, így ezeket a szakaszokat duplán jártam le, sőt, van olyan rész a Bakonyban, ahol háromszor is végigmentem.
Kéktúra.hu: Piroska, te már előtte is sokat túráztál?
Piroska: 62 éves koromban, 2016-ban mentem életem első túrájára, amikor a másik fiamék hívtak el a Gerecsébe. Később megismerkedtem más túrázókkal is, volt, hogy heti rendszerességgel túráztam. Később csoporttal túrázgattam, teljesítménytúrákon is részt vettem. Igazából ekkor került a bakancslistámra a KÉKTÚRA.
Aztán jött a Covid 2020-ban, és nem lehetett nagy csoportokban túrázni. Kisbéren a helyi túravezető ajánlotta tavasszal, hogy néhányan összefogva menjünk kéktúrázni, de a megvalósítás nagyon lassan ment. Ősszel a már említett osztálytársammal végül nem vártunk tovább, hanem elindultunk ketten. Annyira belejöttünk, hogy néha heti kétszer is mentünk kéktúrázni, persze közeli szakaszokra. Zoli pedig már a kezdetektől segített.
Kéktúra.hu: Zoltán, te túráztál előtte vagy ekkor kerültél kapcsolatba a túrázással, kéktúrázással?
Zoltán: Nem, én egyáltalán nem túráztam előtte. Kirándulgattam és utaztam sokat. Európában nagyon sok helyen jártam, de Magyarországot nem ismertem igazán. Amikor nézegettem a füzetet, hogy merre megy KÉKTÚRA, láttam, hogy a legszebb helyekre visz, így kedvet kaptam én is.
Nagyon szerettem volna eljutni a Zemplénbe, az is lett az első kéktúra-szakaszom 2021 őszén.
Rögtön 60 km-t terveztünk három napra, 15-30-15 km-es leosztásban. Kicsit több is lett végül, szóval kemény volt ez elsőre! Izomlázam eleinte mindig volt, de aztán belerázódtam.
Kéktúra.hu: Érdekes, hogy neked rögtön az első túrázási élményed az Országos Kéktúra lett. Ezért is különösen érdekel, hogy mi volt az általános benyomásod az útvonalról?
Zoltán: Mindig is szerettem a természetet, de most rácsodálkoztam, hogy milyen szép helyek vannak Magyarországon. Olyan helyeken jártunk, amikről még sosem hallottunk előtte: hegyek, kilátók és települések, ahol megismerkedtünk helyiekkel.
Kéktúra: Általában ketten kéktúráztatok?
Zoltán: Sokat mentünk ketten, de nem mindig. A túrázás kapcsán lett egy baráti társaságunk, és ők gyakran csatlakoztak hozzánk. Van, akivel a Kéktúrázás Napján ismerkedtünk meg, van, akikkel más, csoportos túrákon. Nagyon jó barátságok alakultak ki. Amikor több napos túrára mentünk, akkor én szerveztem a szállást és az utazást is, a többiek pedig csatlakoztak. Sokszor nem fért bele az időbe, hogy a tömegközlekedést használjuk, ilyenkor több autóval oldottuk meg a logisztikát.
Kéktúra: Úgy hallottam, hogy idén pont egy olyan szakaszt jártatok be a Kéktúrázás Napján, amit egy kollégánk vezetett. Rendszeresen részt vesztek a rendezvényünkön?
Zoltán: Igen, ez volt a harmadik alkalom. Pont, amikor elkezdtem három éve a kéktúrát, volt Kéktúrázás Napja, de akkor még nem hallottunk róla, így nem is vettünk rajta részt. De azóta mindig úgy tervezzük azt a napot, hogy arra a szakaszra jelentkezzünk, ahova egyébként is szeretnénk menni.
Kéktúra: Minden évszakban ugyanúgy elindultatok, nem tartott vissza az időjárás?
Zoltán: Mentünk hóban, sárban, esőben, napsütésben. A Kab-hegyre például 10 centis hóban mentünk fel két évvel ezelőtt. A Cserhát volt a legsárosabb: Nógrádsipek és Hollókő között egy nagy esőzés után mentünk… az egész egy sártenger volt! Kettőt léptünk előre, egyet hátra – az volt a legkeményebb szakasz.
Mentünk szakadó esőben is, egyszer volt, hogy majdnem feladtuk emiatt. Galyatető és Mátraverebély között nagyon elkapott minket az eső július közepén. Két órán keresztül szakadt, ronggyá áztunk, teljesen átfáztunk -
ekkor gondoltunk először és utoljára arra, hogy feladjuk.
Szerencsére nem volt kiszállópont, visszamenni meg pont ugyanannyi lett volna, mint előre, így továbbmentünk. Végül jól alakult minden, mert a nap végén kisütött a nap, megszáradtak a ruháink, mi pedig elértük a célunkat.
Kéktúra: Visszatekintve az egész, több éves kalandra, van olyan pillanat, látnivaló, szakasz, élmény, amit ki tudnátok emelni?
Zoltán: Minden szakaszról tudnánk példát hozni. Minden tájegységnek megvolt a maga szépsége, és nem volt két egyforma. De ha ki kéne emelni, a Balaton-felvidék és a Szent György-hegy jut eszembe, vagy a Sirok és Kékestető közötti szakasz, ahol nagyon szuper kilátás volt, a két vár is rögtön a kedvencünk lett.
Piroska: Nekünk sokkal több km lett a végén, nem 1172, mert minden egyes kilátóhoz, de még a kilátópontokhoz is kitértünk.
Mindenhova felmásztunk, mindenhova elmentünk, ha már ott voltunk,
hiszen nem biztos, hogy a közeljövőben visszajövünk ide. Az is hatalmas élmény volt, amikor a Cserhátban egy régi parasztházban szálltunk meg télen, és nekünk kellett befűteni a cserépkályhába. Megmutatták, hol a fa, mit kell csinálni – nagyon élveztem! Általában is nagyon tetszettek az apartmanok, ahol megszálltunk. A szállásadók is nagyon aranyosak voltak.
Zoltán: Volt, aki szinte családtagként fogadott minket. Erzsi néni például Abaújdevecseren, még vacsorát is főzött nekünk. Nála kétszer is megszálltunk.
Piroska: Erzsivel mintha testvérek lettünk volna! Annyi rendes, segítőkész ember van a kék útvonalán! Amikor elkezdtem kéktúrázni, annyira jó érzés volt, hogy mindenki mindenkinek köszön. Ilyet előtte nem tapasztaltam.
Zoltán: Igen, nagyon sok jó tapasztalatunk volt. Egyszer egy étterem még nem is volt nyitva, de beengedtek minket az eső miatt, sőt, meg is kínáltak kávéval. Volt, ahol még esernyőt is adtak a bélyegzéshez. Volt, hogy a helyiek szóltak, hogy rossz buszmegállóban állunk.
Egyszer pedig Bánkútról mentünk Bélapátfalva felé télen, és ránk sötétedett. A telefonunkkal világítottunk, az út le volt fagyva, és el kellett érnünk az utolsó buszt, hogy visszajussunk a szállásra. Amikor beértünk Bélapátfalvára, egy helyi hölgy szerencsére megmutatta, hol van a buszmegálló, sőt, a társaság egy részét, akik nagyon elfáradtak, el is vitte oda. Aztán olyan kedves volt, hogy visszajött értünk, amiért nagyon hálásak voltunk.
Piroska: Baktatkéken pedig megkerestük Szádváry Gyulát, aki többszörös kéktúra-teljesítő, és Rockenbauer Pál barátja is volt. Szívélyesen fogadott minket a háza kertjében, egyedi pecsétjei is vannak és könyvei, de ami igazán nagy élmény volt, hogy rengeteget mesélt a régi időkről.
Kozma Zoltán, az Országos Kéktúra 10 000. teljesítője és Kozma Jánosné, Piroska, a 9999. teljesítő
Kéktúra: A túra közben, a terepen használtatok bármilyen segédeszközt a tájékozódáshoz?
Zoltán: A legtöbbször elég volt csak a jelzéseket követni. Ahol nem volt egyértelmű, ott a Természetjáró appot használtuk. Persze volt, hogy csak 1 km múlva vettük észre, hogy rossz irányba mentünk, de szerencsére belefért az aznapi 2 km plusz.
Kéktúra: Mi volt az, amit idővel megtanultatok, hogy érdemes magatokkal vinni?
Piroska: Sokan nem akarják elhinni nekem - de nekik van vízhólyagjuk, nekem meg sosincs -: nyáron is dupla zokni a bakancsba! Nálam mindig működik.
Zoltán: A kényelmes bakancs talán a legfontosabb. És a kávéfőző – a kis kotyogóst is mindig visszük magunkkal, így a semmi közepén is friss kávét tudunk inni.
Kéktúra: Visszatekintve erre a 3-4 évre, mit ajánlanátok másoknak?
Piroska: Korombeliek vagy fiatalabbak is gyakran irigykedve mondogatják nekem, hogy persze, jó neked, te tudsz menni! Én pedig mindig azt mondom: meg kell próbálni! Ha nem kezdem el a kéktúrát, soha nem ismerem meg ennyire az országomat. A bakancslistámon az volt, hogy 70 éves koromra befejezzem az Országos Kéktúrát – de kicsit hamarabb sikerült, mivel csak jövő nyáron leszek 70!
Zoltán: Azt ajánlanám a hozzám hasonlóknak, hogy nem kell gondolkodni, csak el kell kezdeni.
Én se számítottam rá négy éve, hogy egyszer túrázni fogok… De ha elkezdted, nem lehet abbahagyni.
A pecsétgyűjtés, az élmények… függőséget okoz! De legalább is hiányérzetet. Ahogy befejezünk egy szakaszt, már tervezzük a következőt. Én mindenkinek ajánlom az Országos Kéktúrát, aki szeretné megismeri a hazáját.
Kéktúra: Ezek szerint, ha nem lehet abbahagyni, akkor folytatjátok?
Zoltán: Így van, a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrán folytatjuk, Írott-kőtől megyünk Szekszárdig. De közben elkezdjük párhuzamosan az Alföldi Kéktúrát is, mert oda a hűvösebb időben szeretnénk menni, nem nyáron.
