Gyerekekkel a kéktúrán Tokodtól Péliföldszentkeresztig
Ez a gerecsei szakasz egy igazi kedvcsináló azoknak a családoknak, akik mostanában kezdték a kéktúrát. A táv nem túl hosszú és útközben telis-tele van jobbnál jobb látnivalókkal, a végén pedig még egy forró csokizós, játszóteres programmal is remekül lehet motiválni a kisebbeket.
- Táv: 12 km
- Szint: 600 m
- Érintett kéktúra-szakasz: OKT-11 Szárliget-Dorog
- Pecsételőhelyek száma: 3 db
- Idő: egész napos program
Most 9 éves kisfiammal három éve kezdtük a kéktúrát, és tavaly óta mondhatjuk azt, hogy kéktúrázásaink rendszeressé váltak. Persze nem kell őrületes tempóra gondolni, esetünkben a rendszeresség azt jelenti, hogy havonta egy-két, ritkán három alkalommal járjuk a Kéket hétvégenként. A múlt évben útitársaink is lettek, kisfiam egyik osztálytársa szokott velünk tartani az anyukájával.
Idill némi hangzavarral
Legutóbbi célpontunk a Gerecse volt, egészen pontosan az Országos Kéktúra Tokod és Péliföldszentkereszt közötti 11,5 km-es szakasza, amit így-vagy úgy már többször is bejártunk, de nem tudjuk megunni. Ezt a környéket nemcsak azért szeretem, mert gyönyörű és izgalmas, hanem azért is, mert bár közel van Budapesthez, ahhoz már elég távoli, hogy ne legyenek túl sokan az erdőben.
Kéktúráink során rendszeresen használjuk a tömegközlekedést, aminek kisfiam örül a legjobban, mert megszállott tömegközlekedés-rajongó.
Ezúttal azonban a kétautós megoldást választottuk, mert Péliföldszentkeresztet elég nehézkesen lehet busszal megközelíteni. Bár aki jó a hétvégi koránkelésben, annak ideális lehet a Szél Kálmán térről induló közvetlen buszjárat. Reggel fél 7-kor. Ez sajnos számunkra - a város másik csücskéből - esélytelen volt, így most a kényelmesebb eljutási módot választottuk. Az egyik autót Péliföldszentkereszten hagytuk, a másikkal pedig átautóztunk Tokodra.
A Tokod feletti Hegyes-kő oldalra billent, vastag mészkőpadjai
Innen indultunk útnak, és első célpontunk a város szélén magasodó Hegyes-kő volt. Bár a kék jelzés nem visz fel a magányos sasbérc tetejére, de ha már itt vagyunk, nem lehet kihagyni a fentről elénk táruló panorámát.
Kilátás a Hegyes-kő tetejéről
Ilyen korán, mint most, azt hiszem még soha nem láttam virágzó tavaszi héricseket, mint itt, a Hegyes-kő napsütötte oldalában. A nap szikrázóan sütött, az ég kék volt, az idillt csak egy dolog zavarta meg: egy közeli terepmotoros pálya, ahol szüntelenül rótták a köröket a motorosok.
A Hegyes-kő napsütötte oldalában már pompáznak a tavaszi héricsek
Amatőr természetbúvárok a Kéken
Ez a túra azért is nagyon jó, mert végig gyönyörű panorámák kísérik az embert, mint például a Hegyes-kő és a Tokodi-pincék között. Túráinkon egyébként is hajlamosak vagyunk elidőzni egy-egy virágnál, rovarnál, vagy bárminél, ami elénk kerül, mert bennünket, felnőtteket is érdekel minden, de a gyerekek miatt még inkább jellemző ránk, hogy átkapcsolunk amatőr természetbúvár üzemmódba.
A túrák során a gyerekek észrevétlenül sokat tanulhatnak a természetről.
A málnapohók hernyója nemrég ébredt a telelésből
Sok fajjal megismerkedhetnek, olyanokkal is, amelyeknek esélye sincs bekerülni a természetismeret vagy biológia tantervbe. Ha olyan állattal vagy növénnyel találkozunk, amit nem ismerünk, akkor azt otthon utólag próbáljuk meghatározni. Ezen a túrán a héricsek, keltikék, hóvirágok, galambvirágok, salátaboglárkák mellett az idei év első citromlepkéit is megláttuk, találkoztunk nünükékkel és egy szőrös hernyó is elénk araszolt. Róla később kiderült, hogy egy málnaszövő vagy más néven málnapohók hernyója. Ez a faj hernyóként telel át, majd március végén, április elején bábozódik be, a kifejlett lepkék áprilistól június végéig repülnek.
Pincék és panorámák
A kéktúra áthalad a hangulatos Tokodi pincék között
A hangulatos tokodi pincék között mindig jó sétálgatni, de most ebben a gyönyörű napsütésben, a virágzó gyümölcsfák között még inkább igaz volt ez. Pecsételés közben egy fura táblán akadt meg a szemünk. Először azt hittük, a pincék között sétálgató kutyákra figyelmeztet az ismeretlen piktogram, majd négykézláb mászó kisbabát véltünk látni, de rögtön éreztük, hogy ennek kicsi a valószínűsége. Közelebb érve aztán rájöttünk a nyilvánvaló megoldásra, vagyis, hogy nem egy baba, hanem egy kapatos úriember mászik a táblán, kezében vélhetően egy jóféle tokodi borral. Nem is értem, hogy nem jutott eszünkbe rögtön ez a kézenfekvő megoldás.
Vezess lassan...
Egy kései ebéd után indultunk is tovább, és még bele sem melegedtünk, máris a mogyorósbányai Kősziklához értünk, ahonnan ismét csak fenséges a kilátás. A közelben a Nagy-Gete magasodik jellegzetes, bálnahátra emlékeztető formájával, előtte pedig utunk első magaslata, a Hegyes-kő látszik. Nem is túl távol a Duna kanyarog a zöldülő tájban, de még az esztergomi bazilika napfényben csillogó teteje és a fehér helembai sziklák is kivehetők innen.
Gyönyörű időben, gyönyörű tájakon
Bár Budapesten élek, folyamatosan vidékre vágyom, ezért túráim során gyakran nézem ilyen szemmel is a kis falvakat, és elképzelem, vajon itt vagy ott tudnék-e élni. Hát, Mogyorósbányán, ebben a gyönyörű természeti környezetben fekvő, rendezett kis faluban egyértelműen igennel válaszoltam magamnak.
Kilátás a mogyorósbányai Kőszikláról: háttérben a Nagy-Gete, előtte a tokodi Hegyes-kő
Kitérő egy csodához
A mogyorósbányai bélyegző a Kakukk Söröző falán van, sajnos azonban a vendéglőt zárva találtuk, pedig ahogy hallottam, itt tárt karokkal fogadják a túrázókat, amit az ablakba kirakott kis plakát is bizonyít.
Mogyorósbányai bélyegzés
Aki gyerekekkel túrázik, az tudja, hogy hosszabb túrákon általában beüt egy vagy több mélypont. Nálunk ez a Mogyorósbányáról kivezető aszfaltúton érkezett el, de szerencsére, mire beértünk az erdőbe, már javult a helyzet, köszönhetően a sikerrel bevetett motivációs aduásznak, a már nem is olyan távoli Péliföldszentkeresztnek, ahol sok más mellett játszótér és isteni forró csoki is várja a megfáradt túrázókat.
A kék jelzés nem visz fel a bajóti Öreg-kőhöz és az annak oldalában található barlangokhoz, de ezeket semmi pénzért nem hagynánk ki, amikor erre járunk. A kék háromszög, illetve barlang jelzésen egy hosszú lépcsősor visz fel a barlangokhoz, amelyek közül a lélegzetelállító jelző sem fejezi ki igazán, hogy milyen is élőben látni a Jankovich-barlangot.
Érdemes kis kitérőt tenni az Öreg-kő oldalában található Jankovich-barlanghoz, amelyhez egy lépcsősor vezet fel
Kupolája 20 méter magas, fejünk felett egy 8 méter átmérőjű ablakon tekint be a kék ég.
A hatalmas kupolacsarnokkal rendelkező, beszakadt barlangban állva parányinak érzi magát az ember.
A barlang mély járataiban denevérek élnek, nyári melegben erről nemcsak a csipogásuk, de a vastag rétegben felhalmozódott guanó (ürülék) szaga is árulkodik.
Ablak az égre a Jankovich-barlangból
A barlang egyébként a Dunántúl egyik legfontosabb régészeti lelőhelye, ahol nagy mennyiségű barlangi medve csontmaradvány mellett a Neander-völgyi ősember által használt kőeszközök, lándzsahegyek és pengék is előkerültek.
A hatalmas kupolacsarnokkal rendelkező felszakadt barlang a Dunántúl egyik legjelentősebb régészeti lelőhelye
Az Öreg-kői pihenőtől már tényleg csak móka és kacagás Péliföldszentkereszt, amire, ha gyerekekkel túrázunk, érdemes elég időt szánni. Vannak itt régi magyar háziállatfajták, rackajuhok, szürkemarha, kecskék, a tóban békák, egy gyönyörű öreg tölgyfa egy szuper hintával, geoláda a kálvária környékén, és persze a Gerecse Natúrpark Látogatóközpont, a fentebb már többször is emlegetett gyerekbarát szolgáltatásaival. Szóval Péliföldszentkeresztre és a bajóti Öreg-kőre, a barlangjaival érdemes akár egynapos programként is tekinteni gyerekekkel.
Itt már Péliföldszentkereszt közelében jár a kis csapat
Országosan ismert zarándokhely, amely a 14. században az esztergomi érsekség pusztája volt. A mai templom helyén már a középkorban templom állt. 1730-ban egy sántán született gyermek meggyógyult itt, attól kezdve lett egyre ismertebb zarándokhely. A 18. század második felében a nazarénusok számára épült kolostor, majd a 19. század második felében a pálos rendet szerették volna letelepíteni. 1913-tól a kegyhelyet a szalézi rend vette át, és ma is ők működnek itt. A rendet az olasz Don Bosco alapította Torinóban 1859-ben, elsősorban a szegény ifjak oktatására és nevelésére. Az alapító a rendet Szalézi Szent Ferencről nevezte el, akinek nagy tisztelője volt. 1950 és 1992 között a szalézi rendet is feloszlatták, majd az épületekben működött vájáriskola, fogház és a helyi TSZ vadászháza is itt volt.
A Szalézi Rendház Péliföldszentkereszten
Kicsit izgultunk, hogy négy óra után már nem lesz nyitva a látogatóközpont büféje, de nagy örömünkre már ilyenkor, tavaszi hétvégéken is este hatig vannak nyitva. Mire mindent megnéztünk, ettünk, ittunk és a gyerekek kipróbálták a játszótér játékait, már kezdett sötétedni, és a parkolóban már alig volt autó a miénken kívül. Mindannyian maradtunk volna még, de a másnap reggel 8 óra vészesen közelinek tűnt. Legközelebb innen, vagy máshonnan, de folytatjuk a Kéket.
Az egész évben nyitva tartó Gerecse Natúrpark Látogatóközpont Péliföldszentkereszten
