Ellenőri tapasztalatok 55. rész
Ebben a hónapban főleg szép és jó példákat hoztam. Lehet, hogy a korábbi cikkeim hatása, hogy kevés problémás füzet került elénk az utóbb időben?
Amiből viszont mindig akad egy-egy, az az újabb bélyegzések hiánya. Ne felejtsük el, hogy ugyan bármilyen évjáratú (kiadású) igazolófüzet használható a bélyegzések gyűjtéséhez, de ezek csak a kiadásuk pillanatában lehetnek aktuálisak. Fontos tehát a tervezett túránk előtt tájékozódni az aktuális útvonalról, ill. a bélyegzőhelyekről a kéktúra.hu oldalain.
Ha tehát egy nyomdai megjelenés óta megszületett bélyegzőhelyről nem tud a túrázó, akkor könnyen belefuthat abba a hibába, hogy kimarad, és ennek hiányában bizony visszaküldjük pótlásra. Ennek mostanság pl. az elmaradt encsi bélyegzés az oka. Ez természetesen csak akkor fordulhat elő, ha a túra időpontjában az már egy kihelyezett és elvárt hivatalos bélyegzőpontja volt az Országos Kéktúrának.
De ugyanez fordítva is igaz, tehát egy olyan bélyegzőhelyről természetesen nem kell igazolást begyűjteni, amely időközben már megszűnt. Ez utóbbira lesz is példa a mai képek között.
Jó példa 1: Egy gyönyörűen vezetett, kiszínezett és rajzolgatott, igazán becsben tartott füzet.
Csernus Lukács Gábor alig néhány túratársával együtt ott áll az Országos Kéktúra többszörös teljesítőinek dobogóján: tizenháromszor járta végig az Írott-kő és Hollóháza között húzódó túraútvonalat, kétszer az Országos Kékkört. Gyakorlott túrázó tudásával nemcsak a közösségi felületen egyénileg szerveződött kéktúrás csoportokat koordinálja, hanem évek óta önkéntesen ellenőrzi a teljesítők igazolófüzeteit. Rovatunkban Gábor az igazolófüzetekben látott pozitív és negatív példák bemutatásával nyújt segítséget kezdő és haladó kéktúrázóknak egyaránt.
