Első nap: 2022. január 4.

Dobogókőtől a Nagy-Villámig (20 kilométer)

Még az év végi utazás előtt találtuk ki Gézu barátommal, hogy mi lenne, ha a 2022. első napjait a Kéken töltenénk és sok pecséttel gyarapítanánk a füzeteinket? Beavattuk Tankit és Zolit, akikkel teljes lett a kis brigádunk, így újabb élményekkel gazdagítva a baráti kötelékeinket. Gondos szervezés után, kedden reggel Gézuval ismét Dobogókőn találtuk magunkat, ahol még legutóbb hatalmas hó volt, viszont most a ködfolt és a sár lépett a fehér tájkép helyébe.

2 / 6

Fotó: Horváth Géza

Mivel egy plusz mozgalmat is találtunk erre a három napra, (a 70km 70 óra alatt a 70 éves OKT-n) így rögtön két füzetbe pecsételtünk és nekiveselkedtünk az útnak. Ismerős és ismeretlen helyeken kanyargott az ösvény, hol sárban, hol pedig szárazon, viszont kapkodtuk a lábunkat, mivel Tanki várt ránk a Pap-réten, aki Visegrádról szembe jött velünk, hogy ellátogasson az Urak asztalához. Pilisszentlászlón feltöltöttük a vízkészleteinket és már rongyoltunk is tovább! Térerő hiányában sajnos nem ért minket el, így egy órát kellett várakoznia, míg mi odaértünk. A táj szépsége lassított minket és mindenre rácsodálkoztunk, Gézu pedig igyekezett megörökíteni minél többet a januári őszből.

A nagy találkozás után együtt haladtunk tovább az aznap esti táborunkhoz, mivel mindenképpen szerettem volna egy éjszakát kinn lenni, kipróbálni az új Khibu rendszert, melyet Kornél az én igényeimnek megfelelően alakított ki, no meg hát a srácok sem vetik meg az efajta mulatságot!

A Nagy-Villám előtti réten találtuk meg a számunkra megfelelő éjszakai szálláshelyet, Tanki és Gézu egy esőbeállóban állította fel a menedékét, míg én két megfelelő fa között élesítettem az új alvórendszert.

A Khibu egy Magyarországon egyedülálló függőágy rendszer. Ennek részei a quiltek, vagyis a szigetelőanyagok. A Topquilt a felső réteg, ami a hálózsákhoz hasonlít, viszont nyitott a hát része, emiatt rögzíthető. Ez alatt található a függőágy, az alatt pedig az Underquilt, ami alulról szigeteli az ágyban fekvőt. Mindezek felett pedig egy ponyva van, amely megvéd az esőtől.

1 / 6

Fotó: Horváth Géza

Erős szél fújt, ami miatt kissé hideg is volt, tüzet nem is raktunk, nehogy a szél bajt okozzon, így egy kellemes vacsora után nyugovóra tértünk, hogy korán szedhessük a sátorfát, hiszen a komp még négy km távolságra volt a táborunktól.

De ez már a második nap története...

Tapasztalatok az első napon:

• A pecsétek mindenhol rendben voltak.
• A terep könnyen járható volt, a sarat leszámítva, a jelzés pedig könnyen követhető.
• Az függőágyban alvás új világ számomra, viszont pozitív csalódás ért. Kényelmes volt, a megfelelő quiltek szigetelése kiváló, szinte szakadt a víz rólam, így többször ki is kellett takaróznom. A Topquiltem -10 fokig komfortos, míg az Underquilt is ugyanilyen paraméterek alapján tette a dolgát. Éjszaka pedig lehetett vagy +4 fok, tehát okkal nem is fázhattam. A ponyvám jól védett, viszont a hatalmas szél igencsak csapkodta, emiatt igen keveset aludtam, de ez ilyen sport. Az biztos, hogy meg kell tanulni megfelelően használni, hiszen más mint a sátor, de engem meggyőzött, így a jövőben többször is alkalmazni fogom!
• Otthon hagytam a túrabotokat... Botorság volt!

Második nap 2022. január 5.

Nagy-Villámtól Kóspallagig

Szerdán reggel korán ébredtünk, hiszen a táborbontás és az, hogy a kompot is el kell érjük, eléggé meggyorsította a reggeli rutint. A pakolás után már ismét úton voltunk és az idő sürgetése végett nem szaladtunk fel a kilátóhoz pecsételni, hisz amúgy is zárva volt, no meg siettünk is. Egy gyors pecsételés a vendéglőnél, aztán kapkodtuk is a lábunkat a komp felé.

5 / 6

Fotó: Horváth Géza

Szerencsére csak lefelé kellett haladni, így indulási idő előtt érkeztünk, kényelmesen pecsételtünk, majd a reggeli széllel tovalibbentünk Nagymarosra, ahol már várt minket Zoli barátunk, hogy vele legyen teljes a létszám. A készleteinket feltöltöttük a helyi boltokban, majd megindultunk a Julianus-kilátó felé, ami számomra kissé nehézkesen indult. Éreztem, hogy vízhólyagom lesz ismét és a táska súlya végett nehezen vettem az akadályt felfelé, de sosem maradtam le túlzottan a többiektől. Ittam és fújtattam sokat, míg a nyereghez értünk, de emlékeztem rá, hogy innen könnyebb lesz a menet.

Akárhányszor érkezem a kilátóhoz, ott mindig köd van és persze ez most sem volt másképp, így gyönyörködtünk a homályban, aztán tovább indultunk Törökmezőre. A terep brutálisan saras volt, esett is az eső, hideg is volt, így ez a szakasz mindenkiből kivett egy szeletet, de élt bennünk a remény, hogy Törökmezőn átmelegszünk és eszünk pár falatot. Mikor odaértünk, szomorúan tapasztaltuk, hogy zárva a pihenésül kinézett helyszín, ám Zoli barátunk meglelte a módját, hogy bemehessünk leülni egy kicsit. Innen is köszönjük szépen az ottaniaknak a kedvességet!

3 / 6

Fotó: Horváth Géza

Stempli a füzetbe és csúszkáltunk is tovább a sárban. Viszont, ezen a szakaszon adódott először lehetőség az idén vadakat látni. Tankival vezettük a sort és mivel halkan beszélve haladtunk, több őzet és vaddisznókat is sikerült szemügyre venni, majd lesni a hűlt helyüket, minek okán gyorsan változtattak a menetirányaikon ezek a csodálatos teremtmények.

Hamarosan meghallottuk az autók hangját, így tudtuk, hogy már közel az aznapi cél. Kóspallagon, nagyjából másfél kilométerre a Kisinóci pecséthelytől találtam szállást a brigádnak, egy igen kedves házigazdával az élén. Falusi nyugalom, kellemes környezet, forró fürdő és egy jól felszerelt konyha hozott vissza minket a borús nap delíriumából.

Nem is kellett sok, hamar kidőlt mindenki. Kellett is, hiszen a harmadik napra szántuk a leghosszabb és persze a legtöbb emelkedést tartogató szakaszt…

A második nap tapasztalatai:

• Kevés az esőbeálló ezen a szakaszon, ha rosszra fordul az idő, de menetelni szeretnénk, sok lehetőség nincsen a megpihenésre, hiszen a padok nyitott helyen vannak, amik előszeretettel el is áznak.
• Az útvonal tökéletesen követhető, de sárban dupla távnak érzi az ember, no meg egy kamásli nagyon sokat segít!
• A botok most is hiányoztak…

Harmadik nap 2022. január 6.

Kóspallagtól Nógrádig

A reggeli készülődést ismét nem húztuk el, pedig a mozgásunk igencsak hasonlított a robotokéra. Ennek ellenére jó hangulatban pakoltunk és veselkedtünk neki a kalandunk utolsó szakaszának. Bemelegítés gyanánt a Kisinóci turistaházig meneteltünk, ahol az aznapi első stemplit nyomtuk a füzetbe, majd ráncolt homlokkal indultunk meg a komoly emelkedést maga elé bocsátó Nagy-Hideg-hegy felé. Szerencsénkre borzasztó hideg lett, ami végett a sár megfagyott, így legalább nem kellett csúszkálnunk, viszont igyekeztünk lassan haladni, nehogy az izzadság egy kellemetlen emléket hagyjon a szervezetünk részére.

6 / 6

Fotó: Horváth Géza

Hosszas kaptatás után érkeztünk meg a turistaházhoz, ami, mint nálam mindig, ködbe bújt a csúcs mellett, viszont nyitva találtuk, így nem is volt kérdés, hogy egy nagyobb pihenőt ejtsünk itt meg. Forralt bor, kávé, melegedés volt a porondon, ráadásul mindezt egyedül élvezhettük, hiszen senki nem volt fenn rajtunk kívül.

A pihenő után egy gyors csúcsfotó és hatalmas hátszéllel veselkedtünk neki a Börzsöny legmagasabb csúcsának. A Csóványoshoz érve meglepett, hogy ott nincs is pecsét, valamiért erre emlékeztem. Pedig szerintem megérdemelne egyet. Hosszas fotózások után ereszkedtünk lefelé Nógrádra és ezen a részen kezdődtek a gondok, valamint ezen a részen történtek a legszebb pillanataim is.

Sajnos Gézu térde kezdte megadni magát, emiatt nagyon fájdalmas és lassú útja lett lefelé, viszont meghagyta, hogy rá ne várjunk, haladjon mindenki a maga tempójában továbbra is. Emiatt Tankival mentünk ismét elől és pont a halk beszédeink miatt láthattunk nagyon közelről egy csodálatos rókát, valamint őzeket az egy nyiladék elején.

De lehet, hogy a sajgó talpaim tettek érzékennyé? Ezt már nem fogom megtudni!

Sötétedésre értünk a nógrádi vonatállomásra, ahol közösen úgy döntöttünk, hogy bár már csupán pár km van hátra a 70km-es mozgalom teljesítéséhez, nem terheljük tovább magunkat Magyarkútig, hanem szépen hazaindulunk kipihenni a fáradalmainkat. Szép teljesítmény állt mögöttünk így is, hiszen két szakaszt ismét kipipálhattunk és nagy zsákokkal 65km-t menni 3 napig, nos legalább másfél éve nem csináltam ilyet.

De most sikerült és mind büszkék lehettünk magunkra, mindemellett pedig a Kéktúra ismét megmutatta a közösségépítő oldalát, hiszen mindezt a legjobb barátaimmal csinálhattam végig.

4 / 6

Fotó: Horváth Géza

Csodálatos kaland volt, de most, hogy leírtam, már tervezem is a következőt, Nógrádtól Ősagárdig! Hamarosan folytatjuk!

Tapasztalatok a harmadik napról:

• Melegebb időben érdemesebb kicsit több folyadékot magunkkal vinni, ha netán nincs nyitva a Nagy-Hideg-hegyi turistaház, akkor kevés lehetőség áll rendelkezésre annak pótlására, vagy nehézkes kitérőkkel jár.
• Ezen a szakaszon több a lehetőség megpihenni, viszont esőbeállók itt sincsenek.

Felszerelésem a három napra:

• A Khibu alvórendszer, ami bár csekély súlyú, nagy helyet foglal el a hátizsákban.
• Nagyon kevés ruházat, épp annyi, ami a második este megszáradt a szálláson.
• Két egy literes kulacs, nasik, magvak, energiaszeletek.
• Fejlámpa, kamásli, gázfőző, kés, (sajnos az elsősegély motyó is otthon maradt), töltők a telefonokhoz. Igazából nem készültem túl, mert volt néhány dolog, ami nem is kellett, de jobb volt, hogy nálam volt, mert mi lett volna ha? Pl. egy kis fűrész.

Ismét sok tapasztalatot gyűjthettem és sok mindent tanultam az útról! Azt legalábbis mindenképp, hogy hamar rá lehet kapni az ízére! Ha a további kalandjaim is érdekelnek, keress fel a facebookon vagy az instagramon.