Az Alföldi Kéktúra 1000. teljesítője
Interjú Ruff Róberttel
2021-ben ünnepli fennállásának 25. évfordulóját az Alföldi Kéktúra. Az Országos Kékkör legfiatalabb és kissé mostohán megítélt tagjára ez idő alatt több, mint ezren voltak kíváncsiak. Ódzkodik tőle a túrázó a terepviszonyok és a hiányzó hegyvonulatok miatt, azonban a végtelen rónaság színvilága, az épített és természetes látnivalók, a kultúrtörténeti értékek hamar eloszlatnak minden kétséget vonzereje felől. Ruff Róbert azon kevesek közé tartozik, aki nemhogy egyszer sem, hanem már másodjára járta végig az Alföldi Kéktúrát - éppen ezredikként. Az Országos és a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát ugyanennyiszer, így az Országos Kékkört is kétszeresen teljesítő, siket túrázót írásban kérdeztük élményeiről és tapasztalatairól.
MTSZ: Robi, mit jelent neked a túrázás?
Ruff Róbert: Kikapcsolódást és változatosságot. Városi ember vagyok, a hétköznapi stressz sajnos engem sem kerül el a munkám kapcsán. Ezért igyekszem csak annyit tartózkodni otthon, amennyit muszáj. Amikor tehetem, megyek túrázni, sportolni a szabadba.
Te is az a típus vagy, aki az anyatejjel szívta magába a természetjárást?
R.R.: Nem egészen. A klasszikus kirándulások persze nem maradtak ki az életemből, de az első igazi, komoly túrám 2005. október 19-én volt: akkor kezdtem el a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát. Rácsodálkoztam a látnivalókra, megtanultam összehangolni a közlekedést, a szálláshelyeket, a ki és beszállási pontokat. Nagyon sokat tanultam saját magamról is. Annyira megszerettem, hogy az Országos Kékkör további részeit is teljesítettem teljesen tudatosan, kétszer.
Az Alföldi Kéktúra 1000. befutója vagy 2020-ban. Milyen tapasztalatokat szereztél útközben?
R.R.: Ha jól számolom, akkor 25 túranap alatt gyalogoltuk le a 870 kilométernyi távolságot egy kedves barátommal, Toplak Józseffel. Ő nagyon sokat segített nekem az előkészületekben és a szervezésben is.
Folyamatosan nyolc volt a túrázással töltött napok száma. Tűző napsütés kísért minket akkor, árnyékot szinte sehol nem találtunk, szóval mentálisan teljesen megterhelt. De legalább ugyanilyen kihívásnak bizonyult az esőzés is, mert időnként beleragadtunk a sárba. Annak ellenére, hogy volt már tapasztalatom az Alfölddel hiszen 2009-2013. között kéktúráztam ott, mégis meglepett, hogy mennyire más nehézségeket rejt magában, mint mondjuk az Országos Kéktúra útvonala. Még fogytam is néhány kilót útközben.
A nehézségek ellenére miért ajánlanád a síkvidéki túrázást?
R.R.: Nem ellenére, hanem a nehézségeiért is ajánlható egy olyan terep, ahol nincs szintemelkedés. Ahhoz, hogy megbirkózzunk a kihívásokkal, ismerni kell a határainkat, és nem árt fejben erősnek lenni. Tökéletes önismeret persze nem létezik. Egy olyan helyzetben, amiben nincs tapasztalatod, nem tudhatod előre, hogy fog reagálni a tested. Ilyenkor jön a mentális kitartás: a tűző nap és a szakadó eső ellenére is menni fogsz, mert eldöntötted. Szokták azt is mondani, hogy rossz időjárás nincs, csak nem megfelelő öltözet. Ez tökéletesen igaz.
Nekem egyébként tetszett a síkság és a pusztaság, a leköszönt tanyavilág megmaradt emlékei és a táj szépsége. Ezeket legalább egyszer mindenkinek látnia kellene.
Mennyire találtad optimálisnak az útvonalat és a bélyegzőhelyeket?
R.R.: Alapvetően elégedett voltam. A túraútvonal 2019-es felújítás során sok olyan megoldás született, ami a gyalogos kéktúrázók szempontjait, érdekeit tartja szem előtt.
Akadnak persze nehezítő körülmények – mint például a kóbor kutyák - amikre nem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás. Illetve ha lenne rá lehetőség, akkor a kéktúrás bélyegzőhelyek számát vagy növelném, vagy átstrukturálnék egyet-kettőt a közlekedési csomópontok, szálláshelyek közelébe.
Egyedüli siket kéktúrázó vagy?
R.R.: Csak az Országos Kékkör kétszeres teljesítésében vagyok egyedüli, az OKK részteljesítői között vannak rajtam kívül még páran. Az Országos Kéktúrát 17-en, ebből ketten kétszer, az RPDDK-t összesen hárman, ebből én kétszer, az Alföldi Kéktúrát szintén hárman – én kétszer jártam végig.
Túrázáskor milyen nehézségekkel találod szembe magad siketként?
R.R.: Válogatott siket tájfutó voltam, ezért magabiztosan olvasom a térképet és tájékozódom, elég jó az állóképességem is. Bátran megyek egyedül túrázni, nincsenek félelmeim. Ha magam vagyok, akkor többször nézek a hátam mögé, mivel nem hallom, ha egy jármű a hátam mögött közeledik. A legnagyobb kihívásokat sötétedéskor, napfelkeltekor és napnyugtakor, valamint a egy vaddisznóval történt találkozáskor éltem át. Mivel a zajok nem jutnak el hozzám, ezért aprólékosabban figyelem a környezetemet, mint a halló társaim. Ha barátokkal túrázom, akkor meg azért nézek hátra, mert a gyors tempóm miatt folyton lemaradnak.
