A Szent István Turista Vándorlás évfordulója
Pontosan 85 éve, 1938. március 20-án vette kezdetét a Magyar Turista Szövetség huszonöt éves jubileuma és az államalapító Szent István király halálának 900. évfordulója alkalmából szervezett, az ország két végéből indított vándortúra, amely az ekkorra kialakított országos kék sáv turistajelzésen vezetett. Ezt az eseményt tekinthetjük az 1952-ben alapított Országos Kéktúra elődjének, és erre emlékezünk most egy korabeli beszámoló felidézésével.
1938. március 20-án a huszonöt éves Magyar Turista Szövetség legnagyobb megmozdulása vette kezdetét, amikor a megvalósulás stádiumába jutott a hosszú hónapok, sőt majdnem évek óta szakadatlanul tartó előkészítő munka. A szövetség Hivatalos Értesítőjének áprilisi számában meg is említették:
szeretnék, „ha ez a turista országvándorlás nem múlnék el nyomtalanul", amit az MTSZ jubileuma és az államalapító Szent István király halálának 900. évfordulója alkalmából az országos kék jelzésen megtettek.
Hogy ennek mi, késői utódok szintén eleget tegyünk, szó szerint felidézzük a vándorlás kezdetéről a kornak megfelelő hazafias stílusban írt beszámolót, amely Polgárdy Géza MTSZ-ellenőr tollából akkor megjelent. Illusztrációkként Szűcs Gábor, MÁV mérnök (későbbi főtanácsos) korabeli felvételeit is közöljük, aki a vándorlás során a legtöbb túranapot teljesítők és – nem mellesleg – a szövetség erre az alkalomra meghirdetett fényképpályázata nyerteseinek egyike volt. Halála után az özvegye a túrákon készült fotóit megőrzésre és felhasználásra dr. Vízkelety Lászlónak ajándékozta, amelyeknek a dokumentarista megemlékezés érdekében történt átengedéséért ezúton is köszönetet mondunk a Kéktúrát újraindító Lokós Laci bátyánk családjának.
És akkor innentől beszéljen Polgárdy Géza:
Az 1938. évi Szent István-turista vándorlás megnyitása
Amikor március 20-án az írottkői kilátótorony melletti árnyas erdőben a megjelent turisták körülvették a Magyar Turista Szövetség védnök-elnökét, és Zsitvay Tibor magas színvonalú beszéde után a vándorbot átadásával útnak indította a Szent István-vándorlást, hónapok, sőt majdnem évek előkészítő munkája jutott a megvalósulás stádiumába. A Magyar Turista Szövetség 25 éves fennállása óta talán legnagyobb megmozdulása ez a kollektív vándorlás, amelyhez hasonlót még nem jegyeztek fel a turistaság annaleseibe s szeretnénk, ha ez a turista országvándorlás nem múlnék el nyomtalanul.
A legmaradandóbb és legszebb élménynek pedig csak azt tudnánk elképzelni a 25 éves Magyar Turista Szövetség és a hetedik évtizedét taposó szervezett magyar turistatársadalom részére, ha az a – sajnos – meglehetős sok tilos terület, amely most a nagy országalapító király emlékére csak kivételesen nyílt meg a turisták részére, ha ezek a turisták számára szigorúan tilos kapuk nem is záródnának be többet, hanem egyszer s mindenkorra nyitva maradnának továbbra is...
Zsitvay Tibor, a Magyar Turista Szövetség elnöke beszédet mond az Írott-kőnél
Kőszeg, 1938. március 19–20.
Már szombaton, március 19-én megérkeztek a fővárosi turisták Jurisics Miklós városába. Lampionos, fáklyás menetben, a levente zenekar pattogó játéka mellett vonult be a meglehetős hosszú Király utcán át a város szívébe a turistasereg. A Hősök kapujánál, a két egymással szemben elhelyezett emléktábla körül találkozott először a főváros turistatársasága a városka lakóival. Itt Zsitvay Tibor, a Szövetség védnök-elnöke rövid beszéd kíséretében megkoszorúzta a hősök emlékét.
Vasárnap reggel már a kora hajnali órákban útra kelt a csapat, hogy a legkülönbözőbb és az Írottkő körüli szebbnél-szebb utakon feljusson a trianoni határpontokhoz. Még alig derengett, s már turistaszegesek zaja verte fel a kisváros csöndjét. Mire a kis városka lakói felkeltek, a turisták már valamennyien a hegyekben rótták az utat Írottkő felé. Két újonc turistát is avatott ez a túra, mert az Alföld két, hegyekhez nem szokott gyermeke, két kecskeméti egyetemista ifjú is ott taposta az utat a többi között, s talán csak a módfelett megrakott hatalmas hátizsákjuk sejttette a kezdő turistát…, de bár az Alföld többi városa is követte volna Kecskemét széles látókörű polgármesterének példáját!
Az erős szélnek kitett kilátóról az erdőbe vonultak az ünnepélyes megnyitásra a turisták, valamint a vármegye és Kőszeg város kiküldöttei. Dr. Zsembery Gyula, a Szövetség ügyvezető másodelnöke nyitotta meg keresetlen szavakkal az ünnepélyt, majd Dr. Zsitvay Tibor mondotta el a jelenvoltakra mély benyomást keltő beszédét. Napjainkban valójában csak egy kis részét járhatjuk be az országnak – mondotta többek között –, de minden magyar turista lelkében él az a törhetetlen hit, hogy eljön, és pedig hamarosan eljön az az idő, amikor ezt az országvándorlást messze fent északon, a Magas-Tátrában kezdhetjük meg…
Túrázók a Hörmann-háznál
Azután átadta a vándorbotot – mellyel a vezetők Dobogókőig fogják vezetni a turistákat – az első vezetőnek, Andráskay-Müller Edének, a Magyarországi Kárpát Egyesület Írottkő Osztálya elnökének, aki gondolatokban gazdag beszédben vette át a botot és útnak indította a társaságot. A több mint két hónapig tartó vándorlás résztvevői csak a hétvégeken és az ünnepnapokon gyalogoltak. Útközben több településen előadásokon és megemlékezéseken vettek részt, amelyek közül a jelentősebbekről beszámolók is megjelentek.
Sátoraljaújhely, 1938. március 25–27.
Még csütörtökön este megérkeztek Sátoraljaújhelyre a Szent István-túra résztvevői. Dr. Zsitvay Tibor vezetésével érkező pesti turistákat Dr. Tóth Dezső törvényszéki elnök, a MTE Hegyaljai Osztályának elnöke, Dr. Orbán Kálmán polgármester és Dr. Mattyasovszky Kálmán vármegyei főjegyző a helybeli turisták társaságában fogadta. Az est folyamán a társaság közös vacsorán vett részt, amelynek fénypontja Dr. Zsitvay Tibor beszéde volt. Hálás szívvel köszönte meg a szíves fogadtatást és meleg szavakkal emlékezett meg arról, amikor 32 évvel ezelőtt, mint nemes apród a hazatérő Nagy Fejedelmet: Rákóczi Ferencet kísérte Újhelyen keresztül Kassára örök pihenőre.
A Szent István-vándorlás vándorbotjának átadása a zempléni Tolvaj-hegyen
Pénteken reggel a túra résztvevői Pusztafaluba utaztak, majd onnan a túra kiinduló pontjára, a trianoni határon fekvő Tolvajhegyre mentek, ahol leventék, gyönyörű népviseletbe öltözött falusiak és a derék pusztafalusi dalárda részvételével lélekbemarkolóan szép ünnepség keretében nyitották meg a Szent István-vándorlás keleti szakaszát. Dr. Zsembery Gyula átadta a remekbe faragott vándorbotot Dr. Zsitvay Tibornak, aki a napsütötte hegyek festői környezetében pompás beszéd kíséretében indította el a vándorlást. A vándorbotot átvevő Dr. Tóth Dezső, a túravezetők nevében tett fogadalmat, hogy a Szent István-vándorlást a magyar és turista névhez méltóan fogják vezetni, majd a társaság a Tolvajhegy szerpentinjén megindult lefelé.
Innen a Füzéri várhoz vonultak, ahol Csányi Károly egyetemi rk. tanár tartott a magyar várak fejlődéséről és a Füzéri várról előadást. Onczay László a Károlyi-uradalom jószágkormányzója vezette fel az érdeklődőket a várba, majd az uradalom által engedélyezett és kitűnően vezetett turistaúton folytatta a társaság túráját Füzérkomlósra. Füzéren a római katolikus plébános üdvözölte a túra résztvevőit, míg Nyiri községben a református tiszteletes mondott imát és Isten áldását kérte a vándorlás résztvevőire. Kisbózsván át Pálháza községig a turisták felvonulása valóságos diadalmenet volt, minden községben a hősi emléknél magyar ruhás leányok, ünneplőbe öltözött felnőttek és egyen ruhás leventék fogadták az érkező turistákat, s a községek tót lakossága olyan lelkesedéssel üdvözölte a vándorlás résztvevőit, mint ahogy annak idején Rákóczi zászlói alá sorakozhattak. Mindenütt megkoszorúzták a hősi emlékeket, majd tovább vonultak.
Mindenhol ünneplők fogadták a Szent István-vándorlás résztvevőit
Vasárnap – a vándorlás harmadik napján – az istentiszteletek után, két különböző úton oszlottak meg a túra résztvevői. A társaság egyik része Mihály Jenő vezetésével a Magashegyre kapaszkodott fel a Szél József-kilátó érintésével, a másik csoport a Magyar Kálváriát, a 14 megszállott területi város stációit tekintette meg és az Országzászlót koszorúzta meg Dr. Zsembery Gyula vezetésével. A két csoport a Nagynyugugodónál találkozott, majd később a Bonckútnál ebédpihenőt tartott. A gyalogút vasárnapi szakasza Sárospataknál ért véget. A hét köznapjain a helybeliek vitték tovább a Szent István-túra vándorbotját Boldogkőváraljára.
A Szent István-vándorlás résztvevői a füzéri vár alatt
Ugyanekkor a nyugati szakaszt járó turisták március 24-én (csütörtökön) utaztak Kőszegre, ahol részt vettek Kovács Ferenc előadásán. Március 25-én (ünnepnap) Fábián Miklós túravezetővel bejárták a Kőszeg – Ilona-völgy – Acsádi erdő – Ölbő – Sárvár szakaszt, majd este ismét Kovács Ferenc előadását hallgatták meg. Másnap, szombaton, a Sárvár – Herpenyő-hegy – Gércei Nemes-hegy útvonalon jutottak el Káldig. Innen vasárnap Bögöte érintésével a Türjei erdőn keresztül Türjébe mentek, ahol délután felszálltak a Budapestre induló vonatra.
A cikk először 2018 márciusában jelent meg a www.mtsz.org honlapon.
Összeállította: Kunos Gábor
